Kevés a hely, ahová elbújhatok,
Egyedül lehetek, és csak magam vagyok
Csak én és senki más,
Mert nem zavar be a külvilág,
A fejem és a gondolataim,
A lelkem, meg a saját gondjaim.
Néha kell egy kis áramszünet, magány, meg egy mély levegő,
A dunapart, 2 messzi templom a horizonton, kikötő,
S az ember nem gondol semmire, csak néz ki a fejéből,
Kikapcsol, s bambul a tájba remélőn,
Nem jár az esze se pénzen, se nőn, se családon, se a holnapon,
Hogy mi van a zsebében, azon,
Mit gondol anya, mikor hazamegy a fia,
Értelmetlen - nek tűnően - eltöltött ˝percek˝,
De engem csak ez nyugat meg;
Ilyenkor érzem, hogy magam vagyok,
Találok megoldást, bármekkorák a bajok.
Úton hazafelé boldogan ballagnak el mellettem a párok,
Én meg még mindig ugyanaz, még mindig valakire várok,
És mi van ha hiába: - lehet, hogy olyat sohasem találok?
- Akkor meg mit ért az életem?
Szenvedve egyáltalán élhetek?!
Mit ér, ha az ember egyedül él?
-Egy rakás szemét, semmi más, az egész.
Nincs kivel megosztani mit érez,
Csak reméli a jót és vérez
A lélek ha társa nincsen,
S megtalálatlan kincse.
Nem felel, és nem kérdez…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Hozzászólások