Kevés a hely, ahová elbújhatok,
Egyedül lehetek, és csak magam vagyok
Csak én és senki más,
Mert nem zavar be a külvilág,
A fejem és a gondolataim,
A lelkem, meg a saját gondjaim.
Néha kell egy kis áramszünet, magány, meg egy mély levegő,
A dunapart, 2 messzi templom a horizonton, kikötő,
S az ember nem gondol semmire, csak néz ki a fejéből,
Kikapcsol, s bambul a tájba remélőn,
Nem jár az esze se pénzen, se nőn, se családon, se a holnapon,
Hogy mi van a zsebében, azon,
Mit gondol anya, mikor hazamegy a fia,
Értelmetlen - nek tűnően - eltöltött ˝percek˝,
De engem csak ez nyugat meg;
Ilyenkor érzem, hogy magam vagyok,
Találok megoldást, bármekkorák a bajok.
Úton hazafelé boldogan ballagnak el mellettem a párok,
Én meg még mindig ugyanaz, még mindig valakire várok,
És mi van ha hiába: - lehet, hogy olyat sohasem találok?
- Akkor meg mit ért az életem?
Szenvedve egyáltalán élhetek?!
Mit ér, ha az ember egyedül él?
-Egy rakás szemét, semmi más, az egész.
Nincs kivel megosztani mit érez,
Csak reméli a jót és vérez
A lélek ha társa nincsen,
S megtalálatlan kincse.
Nem felel, és nem kérdez…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások