Valaha

Átkozott a Föld, mert megszülettem,
Átkozott legyen minden, mert beléd szerettem.
Átkozott legyen minden mi szép,
Pusztuljon minden mi él, mi ép.

Nem szeretem, már ha csókolsz,
Nem szeretem, ahogyan hozzám bújsz,
Kiráz a hideg tőled, ha látlak,
Kiráz a hideg, de nem azért, mert kívánlak.

Süllyedem szégyenemben, hogy szerettelek,
Nem kellett túl sok idő, hogy feledjelek,
Csalódtam benned, ennyi, kész, vége,
Ne nézz rám többet, ne nézz két szemembe.

Hagyj nekem békét, mondd ki, hogy vége,
És ne gondolj többé rám, többé sohase,
Hamar, gyorsan jött mindez,
A hosszú csók minket már nem fedez.