Vágyakozás

Kínoz az érzés, hogy tehetetlen vagyok,
bilincsbe vert szív, megbéklyózott karok.
Ebben a percben is csak Terád gondolok,
szorít a fájdalom, mert egyedül vagyok.

Az elmúlt hónapokon, a történteken töprengek,
gyötörnek a kérdések mik az eszembe ötlenek.
Elemészt a bánat, miért nem vagy mellettem?!
Rámtör a magány, miért nem lehetsz velem?!
Szorít a fájdalom, pedig ez nem reménytelen
szerelem.

Hónapok múltak el, egyre jobban fáj az egyedüllét,
csak Rád vágyom, Te jelented nekem az élet értelmét.
Szeretnék most is a karjaidban lenni,
a leheletedet a bőrömön érezni,
Gondtalanul nevetni, együtt álmodozni,
a szemeidbe nézni és szeretni, szeretni!

Ez nyújtana vigaszt nekem a csalódásokért,
melyek időröl-időre a lelkemet érték;
de ha mindez csak gondolatban létezik is,
ez a világon a legszebb álomkép.

Ha kapnánk egy esélyt és Veled lehetnék,
lenne valami, amit Tőled kérnék:
Mindig úgy szoríts magadhoz, úgy fond körém kezeidet,
mintha utolsó perceinket élnénk és várnánk a véget.