Vágyak

A tengerhez vágyom,
Csak, csak, csak oda.
De nem visz el senki,
Senki se oda.

Ez csak apró vágy,
Nem olyan nagy kérés,
Kérhetnénk nehezebbet,
De azt sosem teljesülhetne (de miért?)

Nézem a Napot,
De nem látok semmit.
A fénye elvakít,
Sárgul az est is.

Sötétedik, a Nap már
Csak pislog.
Esik az eső,
Mossa a piszkot.

Helyenként árvíz,
Néhol csak jégeső,
Kegyetlen játékkal bír
Az égi temető!

Fizikai károk,
Azok mit sem érnek!
A lelki fájdalmak,
Sokkal jobban égnek!

Fáj a szívem,
Ha Rád gonolok én,
Te égi temető...
Elmosod a piszkot,
De aztán újból esik az eső!

Kellett neked Paradicsom?
Eldobtad azt tova...
Hogy hová?
Azt Isten tudja hova.

Elvették a jó sorsot,
Mit élhettél volna.
Nem kellene most is,
Szenvedni senkinek SOHA!