Beteg, hosszan kergetett,
Ritka vadként érkeztél,
S én befogadtalak.
Csendben megfogtam a kezed,
Hallgattam a meséd,
És csitítottalak.
Lassan elhittem neked,
Hogy új életet kezdtél,
De nem gyógyítottalak.
Vártam, hogy magadtól,
Önerőből gyógyulsz meg,
S rettegtem, hogy nem sikerül.
És valóban visszaestél.
És a vadász-saját magad-
Újra űzni kezdte
A furcsa, haldokló vadat.
Én messze voltam akkor,
S mindmáig túl messze vagyok.
Hát vetek magamra.
Aztán- talán- belehalok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?