Vadászat

Beteg, hosszan kergetett,
Ritka vadként érkeztél,
S én befogadtalak.

Csendben megfogtam a kezed,
Hallgattam a meséd,
És csitítottalak.

Lassan elhittem neked,
Hogy új életet kezdtél,
De nem gyógyítottalak.

Vártam, hogy magadtól,
Önerőből gyógyulsz meg,
S rettegtem, hogy nem sikerül.

És valóban visszaestél.
És a vadász-saját magad-
Újra űzni kezdte
A furcsa, haldokló vadat.

Én messze voltam akkor,
S mindmáig túl messze vagyok.
Hát vetek magamra.
Aztán- talán- belehalok.