Beteg, hosszan kergetett,
Ritka vadként érkeztél,
S én befogadtalak.
Csendben megfogtam a kezed,
Hallgattam a meséd,
És csitítottalak.
Lassan elhittem neked,
Hogy új életet kezdtél,
De nem gyógyítottalak.
Vártam, hogy magadtól,
Önerőből gyógyulsz meg,
S rettegtem, hogy nem sikerül.
És valóban visszaestél.
És a vadász-saját magad-
Újra űzni kezdte
A furcsa, haldokló vadat.
Én messze voltam akkor,
S mindmáig túl messze vagyok.
Hát vetek magamra.
Aztán- talán- belehalok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?