Vadászat

Kósza hajtincsek rebbennek a szélben,
S te örömöd leled a kegyetlenségben.
Körültáncolsz, mint vadász a vadat,
De elérkezik a pillanat,
Amiikor a zsákmány elszabadul,
S a vadászt vérbe mártja vadul.
Újra felébred a vadak ifjú sarja,
S az ártatlant ismét a tűzbe fojtja.
Mámorító brutalitás a kéj vonzásában,
Öntudatlan tettek a szenvedély szolgálatában.
Elszabadult az állat s láncait tépve
Megindult zsákmányra lesve.
A fogolyból vadász, belőled üldözött lett,
Fordult a játszma s te nem menekülhetsz.
A vadászatnak csak lassan szakad vége,
Vérben ázol a vad örömére.
Ernyedt testedből kiszáll a lélek,
S az állatból előtör a dicsőítő ének,
Hogy ím, ismét ő győzött,
Mikor újra testet öltött.