Anyám kitagadott,
elűzött otthonról.
Fájdalom megragadott,
Rángat a távolból.
Egyedül vagyok
mióta élek,
mégis éltek bennem
a hiú remények,
Hogy van egy hely
ahova mindig mehetek,
most kitették a táblát,
ide be nem léphetek.
Életem elterveztem.
Most mégis,
jövőm romokban hever,
Minden lélegzetvétel,
számomra már csak teher…
Mondjatok bármit,
életem nem számít.
Meguntam a küzdelmet,
Mit a kétségbeeséssel,
vívok meg.
“Nincsen apám se anyám!”
Nincs!
Elhagytak!
Kidobtak!
Mit ártottam neked,
oly szeretett apám?
22 évesen
reménykedem abban,
Hogy utolsó lélegzetvételeim
Történnek e napban.
Nem sajnálkozásból írom e sorokat,
Mindig is kerestem kicsiny boldogságomat.
Eljutottam már arra a pontra,
hogy nem a haláltól félek,
hanem önmagamtól.
Önmagamtól, s a gondolattól,
Hogy halálom nem számít senkinek,
Örökre elfeledik tetteimet.
Tetteim?
Mit tettem!
Önmagamat,
A világtól elrejtettem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-28
|
Novella
Kicsit erőszakosnak tűnhet a sztori, de nem az. Valójában mindenki beleegyezésével történik,...
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...