Utolsó gondolat

Mély sötétség, letargia,
háború mely véget nem ér,
üvöltés, sírás és esdeklés a háború miatt.

Nem érti senki,
hogy mi ez a bánat
hisz csak a lelkedben él.

Mindenki bánt,
minden csak rossz,
menekülnél, de nem tudod merre,
hol a kiút?-nem találod;
talán pont ott van elötted.

Aztán kétségbe esésedben
megfogod a pengét,
hogy véreddel áztasd ki bántott,
haláloddal fizess azért,
mert gyengébb vagy mint mások.

De hol a mérce?
Ki az erős?
Talán kit még az sem érdekli, hogy él?
Vagy az, ki azt is bántja,
ki már a földön fetrengve fájdalomban él?

Megvágod magad.
Folyik a véred.
Végig gondolod milyen volt élted,
öröm és bánat egyszerre ura kedélyednek,
majd hatalmas gyűlölet és düh van benned!