Utolsó érintés

Szememmel szemedbe
mélyen belenézek,
nem gondolok semmire,
nem eszmélek.

Nem eszmélek ugyan,
hisz csak szemedet figyelem,
s a következő pillanatban,
már remeg a két kezem.

Remeg a két kezem,
s nem értem mit érzek,
de már nincs is rá idő,
hisz a karjaidban élek.

Szemmmel szemedbe
mélyen belenézek,
nem gondolok semmire,
nem eszmélek.

Nem eszmélek ugyan
hisz csak szemedet figyelem,
s a következő pillanatban,
már kezedben remeg kezem.

Kezedben remeg a kezem,
sóhajaimat szívemben érzem,
pillantásod tüze oly közelről éget,
közelebb hajolok, hogy érezzelek téged.

Ajkam ajkaddal lassan összeér,
gyönge kis szívem csak érez, s nem remél.
Közötünk a szerelem ekkor lángra lobban,
szívem a szíveddel egyszerre dobban.

Pillanatok műve miként zajlik életünk,
el kell engednünk egymást,kihűl a két lezünk.

Még mindig tekinteted követem,
kezedet már nem érzem,
a szemedbe már mosolygok,
a szívem mélyén vérzem.

Szívem összeszorul,
szememből könny szökik,
ebben a pillanatban,
fájdalom születik.

Kezem a hidegben magányosan remeg,
szívem kezd kihűlni, eloszlik a meleg,
Elengedted kezemet, mert el kellett mennem,
de a pillanat tovább él: benned is és bennem.