Újra

Újra itt vagyunk!
Mintha csak esőfelhő zárta volna el
A kék eget,
Most megint kiderült, bár két hónapig
Nem éreztük a meleget.

Újra itt vagyunk!
S bár eddíg szakadt szűntelenül,
Áztatva hegyeket völgyeket,
Most újra süt a nap,
Szárítja csapzott, lehajtott fejemet.

Újra itt vagyunk!
A vihar elvonult,
Mintha itt se lett volna,
Csak nyugat felé szürkéllik, villámlik
A látóhatár boltja.

Újra itt vagyunk!
Új hajnal virrad keleten,
Nyugodtabb, csendesebb,
Rámnézel, átkarolsz,
Én csak annyit mondok: Szeretlek Kedvesem!

Újra itt vagyunk!
Együtt állunk a pusztaságban,
Körülöttünk csak a zöld fű nő,
A fény vakít, erőt gyűjt,
S mi csak tűrjük, tűrjük, mint két kő.

Újra itt vagyunk!
Eddíg hit nélkül álltuk a bajt,
Mit ránk dobált az ég,
De ezután csak remény, fény jő,
S egymásban bízva a jövőbe tekinténk.

Újra itt vagyunk!
A jövő, mi eddíg homályba
Burkolódzva szállt felénk,
Most tiszta, felhőtlen...
Csendesen repülve költözik belénk.