Nem akarom, és nem tudom elhinni
Hogy ennek vége kellet lenni
Hisz mi voltunk a tökéletes pár
Ki után megfordul minden szempár!
Nem értetem mostanáig
De idő elteltével rákell jönni
Hogy elválásunk oka
A sors merész foka!
Napok múlásával minden seb,
Minden seb visszahúzódóvá tett
Aztán ujra megrebegtetett
És valamiféle szerelembe ejtett!
Mikor újra nagy Ő lépet fel a színre
Szinte eszem vesztve lettem hirtelen
Holmi tóból a tengerek óceánja!
Képes voltam újra szeretni
Még is kicsit szenvedni
Elválasztott a messzi távolság
Visszasírtam a magányt!
Fáradt arcomon csalódottság jele
S remény tüze megcsikorgat
Aztán félelem sarja jár át
Lesz e vajon még holtig tartó szerelem
Mi igazán kell nekem!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások