Újra láttalak

Tegnap éjjel újra láttalak, bár szemedbe nézni nem mertem,
még mindig várlak,s a szép emlékeket soha nem feledem.
Titokban arra vágyom, visszajössz hozzám,
nem akarok egyedül álmodni tovább.
Talán még néha gondolsz rám, bár ezt nem tudhatom,
s nem akarom,hogy tudd: Csak Rólad álmodom.
Ott álltál, újra közel hozzám,
s néztél engem, vajon mire gondoltál?
Talán én sem vagyok még közömbös számodra,
ha rajtam múlna, boldogok lehetnénk újra.
Szeretlek, s mégis harc nélkül engedtelek el,
nem tehettem mást,hisz azt mondtad,Neked más kell.
Nem tudom igazat mondtál-e, vagy hazudtál,
de bármi is az igazság,hidd el,nekem nagyon fáj!
Megszakad a szívem, hogy így elhidegültünk egymástól,
s ezek után nem tudom, mit várhatnék a holnaptól.
Bele kellene törődnöm, hogy részedről ez csak ennyi volt,
el kell hinnem,hogy soha nem lehetünk együtt boldogok.
Még barátként se lenne szabad gondolnom Rád,
tiltanak tőlem, s körbevesz engem a magány.
El kell felednem Téged és az emlékeket,
hisz nekünk együtt még meghalni sem lehet!