Új istenség szolgái

Vihar közeleg. Keletről, nyugatról,
Északról és a déli sivatagokból.
Új vihar jő s én viharistenség vagyok.
Szolgák, térdre! Hajlongjatok
Új, egyetlen igaz istenségetek előtt,
Imádjátok, szolgáljátok őt!

Jön a vihar. Itt a helyem hát,
Várom a millió, hozzám szóló imát.
A zápor előtti utolsó csepp csöndben
Csak értem kiáltsatok híven,
S feloldozást nyertek minden bűn alól,
Mentést kaptok Pokoltól, Purgatóriumtól.

Itt a vihar s én is itt vagyok.
Ez az, mire készültem, amit akarok.
Szolgáim vagytok itt és a másvilágban,
És ha egyáltalán létezik, ha van
Oly erő, ami izmot izom ellen szít,
Az Én vagyok: ki mindent szétszakít!

Zúg a vihar. Szolgák, higgyetek!
Higgyétek, hogy jó halni s ölni, és én segíthetek!
Vakon, buzgón öljetek az én szent nevemért,
S mindazon ostoba dolgokért,
Amit az ő létük vett el tőletek.
Higgyetek, higgyetek, higgyetek!

Szónak nincs helye, a fegyver az Úr,
Én irányítom azt, mi halálos sebet szúr.
Fegyverezett szolgáim, pusztítsatok,
Hogy aztán az édes ébredés-tűzben pusztuljatok
Egy új istenség keresztjéért,
Öljetek a parancsért, haljatok a halálért!