Új idők szava

Értékvesztett, lejárt szánalmas közhelyek,
Érzelemmentes, ingerszegény környezet.
Nem tehetek én semmit, a rabja leszek,
Mocskos kommunisták és náci tömegek.
Mit hallnak füleim? forradalmi nóta?
Negatívba megy át minden egyes kvóta.
Elveszett a jövő, oda az igazság,
Kossuth téren állni, páratlan vígasság.

Kétfelől rángatnak, kövekkel, szavakkal,
Firmányos frázisokkal esetleg haraggal.
Melyik vagyok én? Gaz, elvakult fasiszta?
Vagy bolsevik? Egyelőre még nem tiszta.
De a különbség nem nagy, szinte képletes,
Ezért hát nem értem miért oly lényeges.
Keresem magamat, fejvesztve keresem,
A valóság kint van utcákon, tereken.

Viharos tenger félelmes, mégis bájos,
Erkölcsileg kevés, mondhatni hiányos.
Felszálljak a hajóra vagy bukjak alá?
Kívülálló közöny vagy fájdalmas halál.
Társadalmunk mocska, mit szólna Bocskai,
Régi büszkeségünk nyoma csak a mostani.
Hass, alkoss, gyarapíts - javallta Kölcsey,
Olvasni, elemezni, nem pedig követni!