Túl az üveghegyen

Túl az üveghegyen még ma is süt a Nap,
Az égbolt túloldalán egy kis madárka dalolgat,
Elmeséli mennyire gyönyörű az élet,
Lepereg rólam a múlt,már semmitől sem félek.

Mert a jéghegyen túl újra virágzik a mező,
A bolygó túl oldalán éltető marad a drága eső,
Elmossa a bánatot,elmossa keserű szívem,
Még ég a tűz...még lobog az életért hű szerelmem..

Mert az üveghegyen túl még ragyog a Hold,
A legsötétebb éjszaka is mámorító fényt hoz,
Nincs szebb az égen sorakozó, álmot hozó csillagoknál,
És nincs igézőbb  a világon édes hangodnál.

Mert a jéghegyen túl te vagy az a pezsgő kis madárka,
Te dalolod be szívem a vérforraló nyárba,
A te hangod kell,hogy elfelejtsek félni,
Hogy kitárt szívvel,őszinte mosollyal tudjak élni.