Túl az üveghegyen még ma is süt a Nap,
Az égbolt túloldalán egy kis madárka dalolgat,
Elmeséli mennyire gyönyörű az élet,
Lepereg rólam a múlt,már semmitől sem félek.
Mert a jéghegyen túl újra virágzik a mező,
A bolygó túl oldalán éltető marad a drága eső,
Elmossa a bánatot,elmossa keserű szívem,
Még ég a tűz...még lobog az életért hű szerelmem..
Mert az üveghegyen túl még ragyog a Hold,
A legsötétebb éjszaka is mámorító fényt hoz,
Nincs szebb az égen sorakozó, álmot hozó csillagoknál,
És nincs igézőbb a világon édes hangodnál.
Mert a jéghegyen túl te vagy az a pezsgő kis madárka,
Te dalolod be szívem a vérforraló nyárba,
A te hangod kell,hogy elfelejtsek félni,
Hogy kitárt szívvel,őszinte mosollyal tudjak élni.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Szakállas:
Jól összefoglaltad egyfajta ki...
2025-04-03 08:07
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...