Tompul és szerelem

Állong a lepke
dermedt szárnyak vágta szélben,
lesve szavak messze
szórt varázsát.
Áldván a teste gyenge,
szellem metszett szíve
élte könnyben érzett
kín parazsát.

Álmán a perce szelte
folton játsza lelke
jámbor hangja félő,
szent talányát.
Ám most a lenge keble
járta selymes álma,
érzi sóhaj szívta
édes vágyát.

Áldott a szíve sebzett,
tüske csípte ércén csendben,
holtan vérző,
szép merénylő.
Ám de az évek veszve
érlelt csókja hívta,
rút reményben élő,
bús remélő.