Tolvajok

Nem ádod, ha szíved kérem.
Megveszik s eladják nékem
majd a tolvajok.
Nem hagyod, hogy látni véljem
szemedben a szemem s égen
a szűz csillagot.
Felnevetsz, ha hangod kérem,
s hiszed más vagy, pedig régen
egy a holnapunk.
Úgy, ahogy annyi mesében,
valahol mi belül mélyen
tolvajok vagyunk.
Semmiért szemet kaparnánk,
holott egy a szívünk, fajtánk,
s majd meglakolunk.
Vérzem én és te is vérzel,
ezer bűnünk tűzben ég el,
s pokolra jutunk.