Tiszavirág

Még meg se száradt, s megkopott,
nem kérdezett, csak elhagyott,
És vízesésnyi könny pereg,
de elbúcsúzni nem lehet

Még ég, de fénye gyönge már,
elsorvad kis gyertyaszál,
Görögtűz Ő nem lehet,
már nem világít senkinek

Évekből tízezer kevés,
ha nincsen már csak rettegés,
Hogy túlnan csordul gátjain,
s teljesülnek átkaim

Jó barát a csend, s örök,
mindent hall és nem zörög,
Kellene egy néma kar,
mely ha sírok eltakar

Nemrég bimbó s ma száraz ág,
mivé lettél kis virág,
Bújj meg itt a keblemen,
nincs más ki itt megpihen

Még hallom, de egyre távolabb,
csak egy perced értem add,
De kiáltásom szélbe fúl,
így maradtam ismét alul...