Ha a reggel a Tiéd,
a nappal Enyém
kell legyen,
- az este és éj, nem -
ezek kedves rébuszok,
ezt más úgysem érti,
senki sem.
Csak egy szó kell,
egy villanás, vele
egész nap
boldog vagyok,
körülöttem vidámabb
lesz a világ,
visszamosolyognak rám,
mert én is
mosolygok.
Néha napként
ragyogsz rám,
később hold vagy
és csillagok,
néha hideg, északi
szélként vihart hozol,
sötét fellegeket,
nem érzed, pedig
a lelkem is
megfagyott.
A nap sugarát
küld el nekem
kora reggel,
ébredező hajnalon,
nem kell szótenger,
hiszen tudom, ha
ölelkeznünk nem is
szabad soha többé,
ez a Szerelem
az enyém és a tiéd marad
- meddig is? -
amíg élünk és azontúl,
mindörökké.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások