Tiéd, enyém. . .

Ha a reggel a Tiéd,
a nappal Enyém
kell legyen,
- az este és éj, nem -
ezek kedves rébuszok,
ezt más úgysem érti,
senki sem.

Csak egy szó kell,
egy villanás, vele
egész nap
boldog vagyok,
körülöttem vidámabb
lesz a világ,
visszamosolyognak rám,
mert én is
mosolygok.

Néha napként
ragyogsz rám,
később hold vagy
és csillagok,
néha hideg, északi
szélként vihart hozol,
sötét fellegeket,
nem érzed, pedig
a lelkem is
megfagyott.

A nap sugarát
küld el nekem
kora reggel,
ébredező hajnalon,
nem kell szótenger,
hiszen tudom, ha
ölelkeznünk nem is
szabad soha többé,
ez a Szerelem
az enyém és a tiéd marad
- meddig is? -
amíg élünk és azontúl,
mindörökké.