Test, test ellen

Szép reményekből építkezek
Formás gúlákat és kúpokat
Időnként kockát is képezek.

Eddig csak álmaim törtek a magasba
Onnan nagyot estem, hüppögtem picit
Vágyakat kakaóba fojtottam, habosba.

Mától teljesen másképp állok a világhoz
Nem szédülök el többé, ha odafenn járok
Nem a tegnaphoz kötődöm, inkább a mához.

Még mielőtt újra egyensúlyt vesztenék
Gyorsan grabancon ragadom magam
Maradok helyben, ahelyett, hogy mennék.

Én is csak egy test vagyok, akár a többi,
Kúpot, kockát készíteni könnyű
Ha türelmes vagyok, eljutok a gömbig.

Nem értem a tudományt, mint Einstein,
Ezért ragasztok és ötlet híján fércelek
Nem szabó vagyok, inkább Frankenstein.

Még egy kocka ide, három gúla oda
Nem emberre hasonlít, inkább épület ez
Le is bontom gyorsan, nem kell pagoda.

Teremtőt játszani nehéz nagyon
De nem adtam fel, küzdöttem
Én nem pihentem a hetedik napon

Nekem ember kell, nem csak test
Kész is lett a mű, érezni is tud
Nem lett szép, de egész jól fest.

Kinyílik a szeme, kinyílik a szája
Meg is tud mozdulni, lélegzik
Olyan emberi, csak nincs ruhája.

Azt mondja nekem: ’Nem tetszel!’
Méreget engem, levetkőztet
Szögletesre kalapál és lemeszel.

Így most már egyformák vagyunk
Kézen fog, együtt megyünk tovább,
Mosolygunk, mindent hátrahagyunk.