A téli fagy jeges karjaival
átfonja fázós gyönge testemet
a vihar szele az arcomba mar
s lelkembe vág a döbbenet.
Forró emlékek százaival
kerget a magány pengéje
újra elszállt egy kietlen év
S a társam a csend zenéje.
Kísért a boldog mámoros érzés
puha meleg kezed a kezemben
most tombol bennem az üres rémkép
hiba volt téged szeretnem.
És mégis: ha arra gondolok
illatosak voltak az éjszakák
nekünk muzsikáltak a nappalok
suttogtuk az álmok gyöngy-szavát.
Fázom! Reszket a testem-lelkem
Süvít a szél, én hallgatom
Ráfagy az emléked vékony ruhámra
S olvad a viasz az arcodon...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Piros Pille ·
Hátborzongatóan jó az utolsó két sor.
Bettty ·
Köszönöm szépen! :heart_eyes: