Téged látlak,
a felkelő Napban,
a te hagod hallom,
egy csöndes madárdalban.
Téged látlak,
egy távoli hegyben,
egy fényes Napsugárban,
egy hűvös esőcseppben.
Te vagy a falevél,
mit felkap a szél,
Te vagy a szél,
mi arcomhoz ér.
Ott vagy a dalban,
egy névben, egy hangban,
hallak a csöndben,
hallak a zajban.
Bárhova nézek,
a Te arcodaz látom,
s bár néha elveszítem,
újra megtalálom.
Téged látlak,
mikor felnyílik a szemem
s ha álomba merülök,
újra Te vagy velem.
Veled alszom el,
veled ébredek,
mindig velem vagy,
bár már elveszítettelek.
Mindig közel vagy,
mégis oly távol,
én tudom egyedül,
mennyire hiányzol.
2005. július
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Hugica ·
:heart_eyes: aranyosak vagytok ! köszönöm .. itt nincs olyan smile ami puszit ad ?! :frowning:
angyallány ·
...már hogyne lenne.... nézd csak..!!:)) :frowning: :frowning: :frowning: :frowning: ...na,még1...:)) :frowning:
Vera ·
Nagyon szép vers! 
Hugica ·
kérek mindenkit hogy ne csak szavazzon, hanem indolkoljon is ... mondjátok meg hogy mi tetszik , mi nem ! köszi