Téged látlak,
a felkelő Napban,
a te hagod hallom,
egy csöndes madárdalban.
Téged látlak,
egy távoli hegyben,
egy fényes Napsugárban,
egy hűvös esőcseppben.
Te vagy a falevél,
mit felkap a szél,
Te vagy a szél,
mi arcomhoz ér.
Ott vagy a dalban,
egy névben, egy hangban,
hallak a csöndben,
hallak a zajban.
Bárhova nézek,
a Te arcodaz látom,
s bár néha elveszítem,
újra megtalálom.
Téged látlak,
mikor felnyílik a szemem
s ha álomba merülök,
újra Te vagy velem.
Veled alszom el,
veled ébredek,
mindig velem vagy,
bár már elveszítettelek.
Mindig közel vagy,
mégis oly távol,
én tudom egyedül,
mennyire hiányzol.
2005. július
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások