Téged látlak ..

Téged látlak,
a felkelő Napban,
a te hagod hallom,
egy csöndes madárdalban.

Téged látlak,
egy távoli hegyben,
egy fényes Napsugárban,
egy hűvös esőcseppben.

Te vagy a falevél,
mit felkap a szél,
Te vagy a szél,
mi arcomhoz ér.

Ott vagy a dalban,
egy névben, egy hangban,
hallak a csöndben,
hallak a zajban.

Bárhova nézek,
a Te arcodaz látom,
s bár néha elveszítem,
újra megtalálom.

Téged látlak,
mikor felnyílik a szemem
s ha álomba merülök,
újra Te vagy velem.

Veled alszom el,
veled ébredek,
mindig velem vagy,
bár már elveszítettelek.

Mindig közel vagy,
mégis oly távol,
én tudom egyedül,
mennyire hiányzol.

2005. július