Téged látlak,
a felkelő Napban,
a te hagod hallom,
egy csöndes madárdalban.
Téged látlak,
egy távoli hegyben,
egy fényes Napsugárban,
egy hűvös esőcseppben.
Te vagy a falevél,
mit felkap a szél,
Te vagy a szél,
mi arcomhoz ér.
Ott vagy a dalban,
egy névben, egy hangban,
hallak a csöndben,
hallak a zajban.
Bárhova nézek,
a Te arcodaz látom,
s bár néha elveszítem,
újra megtalálom.
Téged látlak,
mikor felnyílik a szemem
s ha álomba merülök,
újra Te vagy velem.
Veled alszom el,
veled ébredek,
mindig velem vagy,
bár már elveszítettelek.
Mindig közel vagy,
mégis oly távol,
én tudom egyedül,
mennyire hiányzol.
2005. július
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Hozzászólások