Tánc

Szavakat alkotó rozsdavörös szignumok,
Emlékeimet lezáró láthatatlan ködburok,
Fájdalom melyet magam előtt is tagadok,
Megsebzett lelkemmel utoljára táncolok.

Messze-hangzó könnyes néma dallamok,
Szememet vakító hazug kedves mosolyok,
Távolból figyelő lelketlen csendes barátok,
Bármi történt én, eztán tovább táncolok.

Pusztító erővel lelkemből részeket szakítok,
Szépet, fájót színtelen emlékké kovácsolok,
A legerősebbeket forrongó vulkánba hajítok
S izzó magmából új tánclépéseket csiszolok.

S ha majd önmagamnak végre megbocsátok,
S üres hamvaimból csodaszép főnixé válok,
Amikor örökre eltűnnek a lelketlen barátok,
Akkor veled Kedvesem egy násztáncot járok.