Talán...

Álmom voltál e forgalmas világban,
Én mégis elengedtelek egy őrült pillanatomban.
E gyülölet világában és bolond elengettelek,
Most sírva döbbenek rá, s könyörögve esdeklek.
Bocsásd meg...
Múló szavaim itt már mit sem érnek,
Hiszen eltiportam aprócska szívedet.
De már nem változtathatom meg a múltat,
Egy halvány gyertya fényében a szívem hasogat.
Melyet darabokra törtem mert most vissza emlékeztem,
Miért miért elened ilyet miért is tettem?
Pedig őrizném a szíved, és gyóghyítanáma lelked,
Mint hüvös nyári szellő a hópelyheket.
De már nincs visszaút marad a magyány,
S szívemet befoltozni már soshasem tudom talán.
De egyszer megbocsájtanak talán nekem is,
És talán újra szeretni fognak engem is.
A bűnöm földig típorja minden álmom,
És elhatalmasodik rajtam a legnagyobb bánatom.
Hogy szeretlek....
Miként tűz szállítja azt az üzenetet:
Így legyen most vége? Ísten veled.