Átjár a világfájdalom,
A helyemet nem találom,
S a bajom az éterbe kiáltom.
Utolsó halálsikoly ez,
Mert a környezet megmérgez.
- A föld testében férgek…
Elkomorít a társadalom bús szelleme,
És nem tudom hogy az árnak szemben-e
Vagy azzal együtt ússzak-e?
Vagy hagyjam hogy magával sodorjon
és feneketlen mélyébe rántson?
Nincs semmi remény, hogy a fuldokló kiutat találjon.
Ami irányt adhat és utat mutathat,
Az egy felderengő eszme, egy bíztató jövőkép,
A megbukott rendszer helyén, egy új lét
formája lassan kérészszárnyait bontogatja.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-28
|
Novella
Kicsit erőszakosnak tűnhet a sztori, de nem az. Valójában mindenki beleegyezésével történik,...
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások