Átjár a világfájdalom,
A helyemet nem találom,
S a bajom az éterbe kiáltom.
Utolsó halálsikoly ez,
Mert a környezet megmérgez.
- A föld testében férgek…
Elkomorít a társadalom bús szelleme,
És nem tudom hogy az árnak szemben-e
Vagy azzal együtt ússzak-e?
Vagy hagyjam hogy magával sodorjon
és feneketlen mélyébe rántson?
Nincs semmi remény, hogy a fuldokló kiutat találjon.
Ami irányt adhat és utat mutathat,
Az egy felderengő eszme, egy bíztató jövőkép,
A megbukott rendszer helyén, egy új lét
formája lassan kérészszárnyait bontogatja.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?