Átjár a világfájdalom,
A helyemet nem találom,
S a bajom az éterbe kiáltom.
Utolsó halálsikoly ez,
Mert a környezet megmérgez.
- A föld testében férgek…
Elkomorít a társadalom bús szelleme,
És nem tudom hogy az árnak szemben-e
Vagy azzal együtt ússzak-e?
Vagy hagyjam hogy magával sodorjon
és feneketlen mélyébe rántson?
Nincs semmi remény, hogy a fuldokló kiutat találjon.
Ami irányt adhat és utat mutathat,
Az egy felderengő eszme, egy bíztató jövőkép,
A megbukott rendszer helyén, egy új lét
formája lassan kérészszárnyait bontogatja.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?