Talán majd egyszer…

Talán majd egyszer,mindent elmondok neked,
Vágyakat,álmokat,és szép érzéseket;
Mindent,mit én irántad érzek,
De ha itt vagy,kicsit mindig félek.

Félek,nehogy elrontsak valamit,
Félek,nehogy félre értsd szavaim;
Félek,nehogy túl sokat mondjak,
Félek,útána mit hoz a holnap.

Tudod,mikor nagyon szeretsz egy nőt,
Elfog a rettegés,hogy elveszted őt;
És minden cselekedettől,elkezdesz félni,
Mert tudod,nélküle nem tudnál élni.

Pedig oly sok mindent,szeretnél mondani,
Szép szavakat súttogni,bókolni;
Szeretnél sok,apró dolgot tenni,
Szeretnél néha,hozzá közel lenni.

De nem teszed,mert elfog egy érzés,
Lehett ez neki,talán már sértés;
Pedig nem más ez,csak tiszta mély érzelem,
Nem más ez,csak öszinte szerelem.

Mégis jobb,ha magadban tartod,
Hisz tudod,itt te nem nyerhetsz harcot;
Ez nem a te időd,nem a te helyed,
Őrülj neki,hogy egy ilyen Nő szeret.

Hát ezért hallgatok,ha itt vagy velem,
Mert ilyen érzések,tőlltik meg a lelkem;
Pedig face to face,úgy elmondanám neked:
Hetty a szívem,téged őrűlten szeret…!