Szívemet adtam

A fájdalom széttépi szívem,
Az érzések megsebzik lelkem,
Nem látja senki, csak én érzem,
Érzem belehalok, nincs miért élnem,
Csak szenvedek, nem tudom a választ,
Az érzés szívemben vérfolyót áraszt,
Ez nem piros vér hisz láthatatlan,
Nem látszik, de nem is ártalmatlan,
Mi fontos mindent széttaposva,
Keresztül fut lelkemen megalázva,
Megöl az érzés, érzem hogy megfojt,
Szememből fekete könnyek hada folyt,
Végig az arcomon, hogy mindenki lássa,
Mindenki előtt, szenvedve, örökre elásva,
Mi fontos mindet összetörte, eltépte,
A halált, ezt az egyet nem feledve,
Még mindig kínoz, nem akarok élni,
Szenvedek, jön a halál nem kell félni,
Csak érted éltem csak is érted,
Szívem egyetlen dolgot a szívedet kérte,
De nem adtad, mert másé volt,
Innentől az enyém már örökre holt,
Észre sem vettél, nem is akartál,
Mindig csak magaddal foglalkoztál,
Nem tudod milyen érzés szenvedni,
S hogy milyen tiszta szívből szeretni,
Az az igaz ember mindezt megtanulta,
Aki tudja, hogy szenved, élni nem akarva,
Mindenki megtalálja élete értelmét,
Én megtaláltam, de szívemet tépte szét,
Te voltál az kiért minden nap sírtam,
Szeretlek, megkínoztál, s mégis hagytam…