Szívem hervadó virága

Ismét rímekbe szedem,
rég elfojtott bánatom,
hisz szembe kell néznem a ténnyel,
hogy magányom nincs kivel megosztanom.

Szeretlek én ugyan...
de hiába...
mit érek én azzal,hogy Te vagy
szívem egyetlen virága?!

Virág,mely hervad,
melynek minden szirma,
sebet ejt szívemen,
csak szerelmed lenne bánatom gyógyírja.

Hiszen minden nap látnom kell,
ahogy egyedül érzed magad\’ ,
amikor azt hiszed senki nem szeret,
szememből a fájdalom könnye fakad.

És elzárkózol...
mert félsz a csalódástól,
fész a szeretettől,
fész a valóságtól.

Azt látod, hogy visszautasítanak,
megnyílsz, de az emberek bántanak,
elhúzódsz, nem is szólsz többet,
ha mások csak bántanak, Te miért szeresd őket?!

Csakhogy a bánattól nem látod,
hogy akad még ki szeretm
hogy szívmnek minden vágy,
hogy téged boldoggá tehet.

Megsebzed szívemet,
tudom, nem akarod...
De bánatot szül lelkemben
a Te bánatod.

De fel kell emelnem fejemet,
ennek így kell lennie,
nem lehetek szíved lakóinak
talán soha egyike.

S én nem is bánom...
lásd szívemet-ezt érzem,
elég hogy boldognak lássalak,
s szívemben többet én sem vérzem.

2004.IX.21