Az egész életem összeomlott,
Mint egy törékeny kártyavár,
Talán túl sok volt a fájdalom,
Mit annyi ideig magába zárt.
Lapjai szerte-szét szóródtak,
Szomorúan a földre hulltak,
S utoljára láthattam magam,
Ahogy a lapok felfordultak.
Láttam mikor boldog voltam,
S azt is mikor szomorkodtam,
Láttam a boldog mosolyomat,
S a szomorú, könnyes arcomat.
Most itt hever az egész életem,
Minden mosolyom, s minden könnycseppem,
Minden, mit valaha gondoltam, s tettem,
S mindaz, mit valaha is szerettem.
Csak egy gyenge szellő volt,
Csak egy ártatlan fuvallat,
De mégis annyi ereje volt,
Hogy ledöntötte a kártyavárat.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Hozzászólások