Szertefoszlott élet

Az egész életem összeomlott,
Mint egy törékeny kártyavár,
Talán túl sok volt a fájdalom,
Mit annyi ideig magába zárt.

Lapjai szerte-szét szóródtak,
Szomorúan a földre hulltak,
S utoljára láthattam magam,
Ahogy a lapok felfordultak.

Láttam mikor boldog voltam,
S azt is mikor szomorkodtam,
Láttam a boldog mosolyomat,
S a szomorú, könnyes arcomat.

Most itt hever az egész életem,
Minden mosolyom, s minden könnycseppem,
Minden, mit valaha gondoltam, s tettem,
S mindaz, mit valaha is szerettem.

Csak egy gyenge szellő volt,
Csak egy ártatlan fuvallat,
De mégis annyi ereje volt,
Hogy ledöntötte a kártyavárat.