Szeretők

Kéjtől éhes szemekkel,
úgy nézett rám.
Mint egy szerető,
nem olyan, mint az apám.
Egy cél vezetett minket,
tudtam én, és tudta ő,
Vetkőzni kezdtünk még
az ajtó előtt
A szemei; Istenem!
Felkeltette vágyaimat,
ahogy teste testemhez tapadt.
A nyelvek vad táncot jártak,
Az Ész, a Szív, a Lelkiismeret,
rég máshol bújkáltak.
Engem nímfomán tigrissé tett
minden szó és tett,
Ő volt a Férfi, a rettenthetetlen,
aki lassan az ágyra tepert.
Oh, mily felszabadult óra,
test a testen,
Egy határon túl, nem parancsol más
Elszabadult testnedvek.
Vér, izzó szenvedély,
Vér, vér, vér.
Sóhajok szállnak az éjben,
a Harc eldőlt.
Repülünk.
Fogjuk egymás kezét.
Csókok, mosolyok. Felöltözünk.
Szerető. A szó magáért beszél,
Az aktus után elvisz a ház elé.
A test felszabadult,
Csak a Lelked zavart,
Nem szerelem ez, tudod jól,
Mégis, a csoda Életben tart.