Szeretlek

Sikoltanom kellene, elfutnom előled.
Menekülnöm halálos fullánkjaid elől,
de rabszolgád lettem.
A lelkemet rabul ejtve bilincseltél meg.
Nem látlak már jó ideje, távol vagyok Tőled, mégis mikor felszabadul elmém: az első gondolata Te vagy.
Merre vagy? Mit csinálsz? Gondolsz-e rám?
De ajj, miért már megint Te?
Meneküljetek gondolatok, jajj késő már.
Behálózta az egész testet újra a szerelem.
Apró tűszúrások ezek, amik mélyről indulnak el.
Eleinte nem foglalkozom vele,
de ahogy sűrűsödnek a szúrások és lesz egyre erősebb a "fájdalom", annál inkább betolakszol az agytekervényeimbe.
Nem tudlak feledni.
Nem tudlak nem szeretni.
Bár a szíved másé, az enyém a Tied örökké!