Hiányzik mosolyod, hiányzik az ajkad,
Hiányzikselymes hangod, mely lágyan altat.
Hiányzik az arcod, mely arcomon nyugszik,
Hiányik szerelmed, érted sirok annyit.
Szeretem bőrödnek puha érintését,
Szeretem szép szemed rejtélyes kékségét.
Szeretem, hogy lelked megértő és kedves,
Szeretem, hogy álmom megtaláltam benned.
Csalódtam, mert hittem, nem érhet bántódás,
Csalódtam, mert szépséged elvakitott már.
Csalódtam, mert először nem mérlegeltem,
Csalódtam szivemben, reméltem, nem hagysz el.
Haragszom magamra a sok megbántásért,
Haragszom magamra a sok fáradtságért.
Haragszom, hogy sokszor nem értettelek meg,
Haragszom, hogy hittem, veszekedés nem lesz.
Örülök, mert később megértettél engem,
Örülök, mert végül szovedbe költöztem,
Örülök, mert veled végre boldog lettem,
Nem félek, mert tudom, te is szeretsz engem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
szerenella ·
Maradtak benne hibák, kiscsajszis, mégis tetszett, mert szívől szól. :innocent:
Pusheen ·
A sok hiba ellenére is tetszett! Egyszerű és nagyszerű, van benne valami megkapó és bájos. Talán az őszinteség, és az,hogy (gondolom) szívből jött.