Nem vágyom én másra, csupán szeretetre,
De ez az egyetlen elérhetetlen marad,
Talán örökre…
Egy csepp csillog szememben, könnycsepp,
Végigfolyik patakokban arcomon.
Szörnyű fájdalom mar szívembe,
Kínzó gyötrelem a lelkembe.
S az ok egyetlen: a szeretet.
A szeretet, melyet nem lelek.
Minden egyes könnycseppben ott csillog a remény,
Mely soha el nem hagy,
S mely mindig erőt ad.
Te élj, ahogy élsz. De ne feledd: a remény mindig megmarad!
Megmarad, bíztat és hívogat.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Ami a formáját illeti: igazad van, nem tagoltam, de azért mert - szerintem - ezt nem lehet igazán tagolni.
De a hibákat nézzétek el, ezt a verset az elsők között írtam, így még nem igazán "csúcsforma".