Nem vágyom én másra, csupán szeretetre,
De ez az egyetlen elérhetetlen marad,
Talán örökre…
Egy csepp csillog szememben, könnycsepp,
Végigfolyik patakokban arcomon.
Szörnyű fájdalom mar szívembe,
Kínzó gyötrelem a lelkembe.
S az ok egyetlen: a szeretet.
A szeretet, melyet nem lelek.
Minden egyes könnycseppben ott csillog a remény,
Mely soha el nem hagy,
S mely mindig erőt ad.
Te élj, ahogy élsz. De ne feledd: a remény mindig megmarad!
Megmarad, bíztat és hívogat.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Ami a formáját illeti: igazad van, nem tagoltam, de azért mert - szerintem - ezt nem lehet igazán tagolni.
De a hibákat nézzétek el, ezt a verset az elsők között írtam, így még nem igazán "csúcsforma".