Szeretem csodálni

Szeretem csodálni a nyáresti éjben

A fehérlő fákat az űr erdejében

Távoli fények, kékszegélyű bolygók

Megannyi gyertya, édesen mosolygók

Csillag erdők, mind fényesen lobognak

Vöröslő parázsként pulzálva dobognak


Ha lehullna az égről én bizony elkapnám

Kihűlő szívekbe örökre bezárnám

Nem kiáltanék akkor sem ha az ölembe hullna

Hosszan és némán tartanám karomba

Ha csókot kérne az a csillag, adnék neki százat

Építenék ágyamban bársony puha házat


Bár ez a csillag csak enyém lehetne

Kicsiny bogárként bújna tenyerembe

Ha szólna menni kell, el nem engedném

Kóborolni Vele, Tejútra tévednék

Karjában fürödnék , ezüst csillagporban

Hajnalig szeretném szerelmes álmomban


Ahogy reggel lett s csillagom elhagyott

Napsugár hevében kék fénye elfogyott

Tán hibás voltam, bár tudtam óvni kéne

Vissza kell engedni az égre idejébe


Akárhány éjjel lesz keresem csillagom

Távcsővel, kedvesem fény nyomát kutatom

Nem hagyom emlékét szívemből kiveszni

Csillagot tudom, csak így lehet szeretni


Ha Te megtalálod- mond meg Neki ,kérlek

Holnap visszavárom, hisz csak érte élek

S ha tiéd lesz egyszer -becsüld meg barátom

Csavargó Csillagom fénylő látomásom.