Pusztító tűz rég kialudt,
kiégett puszta lelkem,
s az örjítő magányban
csodás társra leltem.
Te vagy az, kiért sírjába hull a hold,
s kiért holnap holtjából felragyog.
Te vagy az, ki gyönyört hoz a szemnek,
kiért rozsdás roncsok tengereket szelnek.
Érted él az ember,s gyűri földjét a paraszt.
Érted kél a szél, s fonnyadt vitorlát dagaszt.
Érted érik a búza ,s őrlődik porrá,
érted válik a zűr gondolatokká.
Egy angyal az, kiért öntöm lelkem szavakba:
szerelmes vagyok magamba!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?