Szerelmemnek 2010. március

Köszönöm, hogy velem vagy és fogod két kezem,
Ha nem lennél, nem is tudom, hogy mi lenne velem.
Talán magányos, unalmas napokat élnék át,
Várva valakit, aki mindig csak én rám várt.
Tizenöt hónapja megtaláltalak Téged,
S Tőled szerelmet kaptam, mely lángol és éget.
Törődést, mely boldogít, és mindig többre sarkall,
S szavakat, melyeket egymásnak mondunk el halkan.
Boldog napjainktól, s szenvedélyünktől szebb az élet,
Remélem, sok-sok ideig boldog leszek véled.
Tudom, vannak bajok, mik nem tesznek jót nekünk,
De mégis kitartunk, mert ez a szerelem az életünk.
Hisz elrabolt szívem többet vissza nem kapom,
Ám meg ne ijedj, a Tiedet sem adom.
Veled leszek, amíg csókolsz, ölelsz, szeretsz,
Az én érzelmeimnek soha véget nem vethetsz.
Remélem, a lábadról ezután is leveszlek,
S mindig tudni fogod, hogy: NAGYON SZERETLEK!