Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
<br /> Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
Friss hozzászólások
HentaiG: Ha nőként,csajként bejön a tör...
2026-05-01 07:26
Fecó1: Nagyon jó történet!
2026-04-28 20:28
sentinel: Itt összejött minden ami csak...
2026-04-26 07:52
sic58: "Áhítattal bámulták és semmi m...
2026-04-25 21:51
sic58: Szia! Van itt egy kis egyébb b...
2026-04-25 21:49
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Szerelem

Mi a szerelem, mit mindnyájan kergetünk?
Mi a szerelem, melyben majd mind elveszünk?
Mindenki keresi-kutatja a végtelenben,
S megtalálják egyszer valakiben.

Én egyszer tán már megízleltem,
Vajon milyen lehet a szerelem.
Persze csalóka árny volt, mely
Tovatűnt a messzeség ölében.

De íze számban maradt,
S tán azóta is ottragadt.
Azóta azt keresem mindenkiben,
De nem találom senkiben.

Olyan volt, mintha a madarak,
Nékem ontanák dallamukat.
Minden dal rólunk szólt,
És oly édes volt a csók.

Persze minden csoda három nap,
Ennek is vége lett hamar.
Egy világ omlott össze bennem,
De senki nem értette meg.

Azóta egyre kevésbé ért meg
Az, ki barátnak tart engem.
Keresésem-kutatásom fölös,
Hisz az eredmény már eldöntött.

Én már nem kapok lehetőséget.
Elmúlt. S a keserűség fölényes
Győzelmet aratott. Elmúlt.
Már csak az emlék marad, mely nem újul…
Hasonló versek
3003
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
2679
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: