Szerelem

A szerelem egy árnyék csupán,
mely mögöttem oson minden éjszakán.

A szerelem csak köd,
mely uralkodik az elme fölött.

Szürke hályog szememen,
melytől elhomályosul minden más érzelem.

Nem érződik lelkem tanácstalansága,
nem érződik se boldogsága,se fájdalma.

A szerelem egy napsugár,egy árva,
mely egyre erősödik reá várva.

A szerelem feledés,a feledés fájdalom,
a fájdalom könnyet szül,könnyed zálogom.

Egy álom melyet látva,
mély lélegzetet véve,érződik hiánya.

A szerelem csak egy homokszem,
melyet ha a szél szemembe fúj,könnyezem.

Egy kavics melyet görget a szél,
s idő múltával elkopik,semmit sem ér.

A szerelem akár egy rózsaszál,
gyönyörködünk benne,majd varázsa elszáll.

A szerelem mint egy félő leány szava,
meghazuttolják,majd áttaposnak rajta.

Olyan mint a zene,
elvarázsol,majd eggyütt élsz vele.

A szerelem akár a tinta,
elkenődik foltot hagyva.

Olyan mint egy búzaszem,
apró s ha elvesztem,hiába keresem.

A szerelem akár egy fénykép,
egy múlandó régi emlék.

Egy mélybe ható dal ,
melyet szíved szaval.

Akár egy ritka kincs,
melyet hiába kutatsz ,ha egyszer nincs.

A szerelem akár az élet,
elmúlik úgy,hogy észre sem veszed
miként élted.