Szerelem....

Most éjszaka van,
Minden elcsöndesült,
De velem van egy hang,
Mely kísért végtelenül.
Bennem él egy érzés,
Mely nem hallgat el,
Szerelmes vagyok,
S ez nem múlik el.
Te vagy az kiért szívem egyre jobban fáj
Szeretlek,pedig te nem érdemelsz már.
A nap minden percében rád gondolok,
De néked már csak egy porszem vagyok.
Egy porszem melyet könnyen elfúj a szél,
Egy porszem,mely neked már csak egy múló emlék,
Te adtad nekem azt,mit senki nem tud feledtetni,
Te vagy az kiért az életem is oda tudtam volna adni.
Egy kérdés van még a fejemben,mivel érdemeltem ezt ki,
S akit így szerettem miért nem tudott szeretni?
Vagy szeretett talán,ezt csak ő tudhatja,
Ha meghalnék csak az lenne mi szívem megnyugtatja.
Remegő szívvel írom e sorokat,
Remélem nem hiábavaló e pár gondolat.
Szerelmesnek lenni jó,de néha fájó,
Szeretni valakit teljesen hiábavaló.
Ha mégis szeretsz nézd meg hogy kit,
Ha feledned kell,tudd feledni azt a valakit!