Villamoson csodálkoztam rá létedre,
Megkésve talált rám íriszed zöldje.
Piros lámpa fényénél ragadtad meg kezem,
S csókod vértezett dühödt dudaszó ellen.
Zivatarban áztunk bőrig összeforrva.
Oldódtunk megsemmisítő ölelésben.
S most egymás színeivel összemosva,
Együtt csillanunk a viharmosta városi szürkeségben.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szerelem
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
Hozzászólások