Villamoson csodálkoztam rá létedre,
Megkésve talált rám íriszed zöldje.
Piros lámpa fényénél ragadtad meg kezem,
S csókod vértezett dühödt dudaszó ellen.
Zivatarban áztunk bőrig összeforrva.
Oldódtunk megsemmisítő ölelésben.
S most egymás színeivel összemosva,
Együtt csillanunk a viharmosta városi szürkeségben.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
The reál Kagemusha:
Komolyan, aki ezeket a kívánsá...
2026-03-21 14:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
D.S. ·
Kedves a versed.
1326 ·
Tetszik ez is. :heart:
talina ·
Köszönöm Nektek!