Villamoson csodálkoztam rá létedre,
Megkésve talált rám íriszed zöldje.
Piros lámpa fényénél ragadtad meg kezem,
S csókod vértezett dühödt dudaszó ellen.
Zivatarban áztunk bőrig összeforrva.
Oldódtunk megsemmisítő ölelésben.
S most egymás színeivel összemosva,
Együtt csillanunk a viharmosta városi szürkeségben.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
D.S. ·
Kedves a versed.
1326 ·
Tetszik ez is. :heart:
talina ·
Köszönöm Nektek!