Villamoson csodálkoztam rá létedre,
Megkésve talált rám íriszed zöldje.
Piros lámpa fényénél ragadtad meg kezem,
S csókod vértezett dühödt dudaszó ellen.
Zivatarban áztunk bőrig összeforrva.
Oldódtunk megsemmisítő ölelésben.
S most egymás színeivel összemosva,
Együtt csillanunk a viharmosta városi szürkeségben.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
laci78:
akkor a szokásos kérdés: ETA?...
2025-04-15 15:51
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
D.S. ·
Kedves a versed.
1326 ·
Tetszik ez is. :heart:
talina ·
Köszönöm Nektek!