Szerelem Hold

Szétszakad a lelkem,annyi érzelem áramlik benne,
Belezsong a fejem ebbe a sok őrültségbe..
Mint az éjszaka egyetlen királynője,szemezek a végtelen Holddal,
Mint a dél  Júdás szeretője,megcsalatom a Nappal
És mégis mindig visszafogad,nem tud élni nélkülem,
Elvarázsolja a ravaszságom,méltóságos hűvösségem.

Bejárom vele az egész univerzumot,a legértékesebb csillagként ragyogok,
És mint egy galaxis színésznője,a zuhanásba belehalok..
Úgy sirat akár egy árva gyermek jóságos anyját,
Feltámadok..rám szánja könnycseppe varázslatát.
Nem tud létezni nélkülem,az éjszaka csalfa királynője nélkül,
Én vagyok a Hold egyetlen békessége,a részeg szerelembe beleszédül.

Eladtam neki a lelkem,azóta teljes az ártatlanul bűnös éjszaka,
Azóta szól hozzá a bukott angyalok édes dallama,
Térdre borulnak előttünk,a legszebb pár lábainál,
Nem érdekel ,ha az egész dimenzió a feje tetejére áll.
Mert kárhozottan szent ez az éjszakai szerelem,
A Hold lett az én hercegem,övé vagyok,övé a lelkem.