Kiléptem az ajtón, s
Ő
rögtön
ruhámba kapott,
vitte volna, hogyha hagyom,
feldobni, ejtemi, hinbálni
megrázni, vagyis:
játszani a
Szél.
Kérve-kértem
-"hagyjál szél,
ne bolondozzmost velem."
Füle mellett elengedve,
fölkapta a
levelet.
De nem csak egyet,
valamennyit.
Kavargott
a sok levél,
táncba vitte őket a
Szél.
Ámúlva néztem pajkosságuk,
felemeltem fejemet, s
hagytam, hogy
cinkosságuk
beterítsen levéllel.
- "Jólvan - szóltam -, ha
akarjátok játszhatunk
kicsit még".
S kétmarokkal felkaptama
körtefa levelét.
Míg tartottam, hogy
markomból felkapva,
napfényban csillantva
elvigye:
ámúlva-bámúltam a
levelekre festett
őszi szineket.
És újra hullt, hullt rám
megannyi színes csoda.
De mordúlt egyet
játszótársam,-
-Mert megmutatta,
ha akar
játszani is tud még.-
De közben, mintha
írúlt-pírúlt volna, s
hogy ezt leplezni tudja
felkapta s tova vitte a
körtefa píros levelét.
De mert és tudom, hogy Ő
erősebb,
de én kedvesebb vagyok,
félig belépve az ajtón,
kitártam két karom,
és belesímúlt némán a
Szél.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?