Szeles játék

Kiléptem az ajtón, s
Ő
rögtön
ruhámba kapott,
vitte volna, hogyha hagyom,
feldobni, ejtemi, hinbálni
megrázni, vagyis:
játszani a
Szél.

Kérve-kértem
-"hagyjál szél,
ne bolondozzmost velem."
Füle mellett elengedve,
fölkapta a
levelet.

De nem csak egyet,
valamennyit.
Kavargott
a sok levél,
táncba vitte őket a
Szél.

Ámúlva néztem pajkosságuk,
felemeltem fejemet, s
hagytam, hogy
cinkosságuk
beterítsen levéllel.


- "Jólvan - szóltam -, ha
akarjátok játszhatunk
kicsit még".
S kétmarokkal felkaptama
körtefa levelét.

Míg tartottam, hogy
markomból felkapva,
napfényban csillantva
elvigye:
ámúlva-bámúltam a
levelekre festett
őszi szineket.
És újra hullt, hullt rám
megannyi színes csoda.

De mordúlt egyet
játszótársam,-
-Mert megmutatta,
ha akar
játszani is tud még.-

De közben, mintha
írúlt-pírúlt volna, s
hogy ezt leplezni tudja
felkapta s tova vitte a
körtefa píros levelét.

De mert és tudom, hogy Ő
erősebb,
de én kedvesebb vagyok,
félig belépve az ajtón,
kitártam két karom,
és belesímúlt némán a
Szél.