Szabadvers Gábornak

Vörös Napot
Festettél nekem,
Szép kerek volt,
S színes autót,
Azt hiszem.
Fehér papírra
Vízfestékkel,
Mert csak az volt
Itthon.

Ritkán jöttél.
Fényképet hoztál
Albérletről,
Félkész képről.
Pénzről beszéltél,
Emlékszem,
De gyerek voltam –
Nem értettem.
Múltkor padlást

Takarítottam.
Találtam
Néhány vásznat –
Olajfestményt.
Te kezed vonása
Volt mindahány.
Csendélet.
Arckép egy holtról.
Számok voltak

A kezeden
Már akkor is.
Nem tudtam
Mit jelent,
Ma már egyszerű.
Tartósb jel,
Mint a gyűrű
A befogott madáron.
Csúnyán írsz.

Kettőnk kéznyoma
Nem hajaz
Egymásra, nem
Is hasonlít.
Én sem húzom
Szebben a
Vonalat.
Csak máshogy.
Írtam már

Neked, de
Sose olvastad.
Ha alkalom
Akad,
Ezt tán megmutatom.
Oly másak,
Valahol mégis
Egyazok vagyunk
Talán.