Csak ülök az ágyamon,
Nem jön szememre álom.
Nézek ki a fejemből,
Most már elég lesz ebből!
Le kellene már zárnom,
Fölösleges Rá várnom.
Tudom, múlóban van rég,
De mégis visszahúz még…
Lehet, hogy szép volt, igen,
Nem kell, hogy fájjon, hiszen
Én voltam, ki megtette
Mindazt, mi tőle telt.
Úgy érzem, hogy menni fog,
Végleg vége, ennyi volt!
Pontot kell tennem végre
E szerelem végére.
Tudom, hogy ma is vár rám,
Mégis azt mondom: Viszlát!
Én nem látom értelmét,
Számomra ma véget ért.
Rengeteg álmatlan éjszaka
Végtelennek tűnő fájdalma
Végre rádöbbentett tán arra,
Hogy szívem csak az emlékek rabja.
Én újra álmodni akarok!
Nem tarthat fogva hatalom.
Repülni fogok, ha akarom,
Szállni és szárnyalni szabadon…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Hozzászólások
Személy szerint a lgjobban az utolsó előtti versszak tetszett.:))