Süllyedek...

Érzem ahogy a nagy semmiben süllyedek,
Menekülök sietve, lépek, de nem megyek,
Olyan mintha csak mozdulatlan álnék,
S valamire mintha örökké várnék,
Nem tudom mi ez, de mindig a földre húz,
Úgy érzem belül, hogy széttép megnyúz,
Felálnék, de nem megy valami visszatart,
S minden pillanatban lelkembe mart,
Már nem tudom kivagyok, miért élek,
Semmi mástól csak a jövőmtől félek,
Nem akarok többé egyedül maradni,
Minden átkozott éjjelen sírva fakadni,
Nem akarom, hogy megöljön a fájdalom,
Inkább örökre magamban hordozom bánatom,
Nem tudom még meddig bírom a kínzást,
Szívem menekül, de a sötétségen kívül nem lát mást,
Jöhetne már valaki aki kezet nyújt felém,
Aki egy boldog, új életet tesz elém,
De nem, nem jön senki, szenvedésem senki nem látja,
Mindenki ha rám néz csak a száját tátja,
Nem látnak a lelkembe, nem is akarnak,
Csak mégjobban a szívembe tipornak,
A szívem sebei egyszer talán begyógyulnak,
De tudom, az érzéseim irántad soha nem múlnak...