Sötétben

Sötét az éj, mindenem remeg
Egy kis lámpafény világít be minden tere
Erőtlenül világít a kis szegény
Egyedül van a sötétben, mégsem fél
Én viszont félek, kint magányosan
Testem lassan kihűl, várok a félhomályban
Az éjszaka hangjai szedik szét elmém
Egy hangos sikoly mely veri fel csendjét
Ijedten rezzenek össze erre a hangra
Le is ejtem a parazsat egy utolsó táncra
Pirosan izzik lent a hideg fűben
Ő is erős mégis kihűl csendesen és szépen
A lámpafénynél füst száll magasan az égbe
Vonat fütty kíséri a távolban, mégsem száll feléje
A füst is egyedül száll, amíg csak bírja
Majd szétfoszlik, a sötét ég lesz sírja
Tovább állok némán dideregve
Csend és magány telepszik mindenemre
Úgy várom Őt, ki boldogságot hozna most
Elvinne ágyamba, betakarna,
Csókot nyomna homlokomra
Hogy így várjam a holnapot