Sajnálom, hogy szerettelek

Jobb lenne, ha nem is léteznél,
Eltünnél a földröl.
A legkönnyebb választás lennél,
Ha meg kellene valakit ölnöm.

Gyülöllek, utállak,
A harag, mit érzek hatalmas.
Ami mégis a legjobban fáj,
Hogy a szívem viszont imád.

Ilyenkor nem használ a józanész,
Csak nézek ki a fejemböl,
Bután bámulok magam elé,
Kiáltok, hangosan üvöltök.
Mert nincs, aki szeret,
És az sem, aki megért engem.

Csak akartam, hogy halld, amit mondok,
Többé ne kövess, ne is kutass.
Hagyj békén, egyedül, nekem sokkal jobb,
Az életem az enyém, s az is marad.

Mindent, amit egykor mondtam felejts el,
Én is hazudtam, többet, mint gondolod.
De te rosszabbat tettél, összetörted a szívem,
Talán ezért, amit irántad érzek, már csak szánalom.

Dühöngök magamban, mert nem használ a józanész,
Csak bámulok magam elé.
Mindenhol a szemem előtt lebeg arcod,
De nem sírok, mert tudom, te attól vagy boldog,
Ha könnyeim arcomon csorognak le,
Lassan, mély gödröt vájva beléje.