Rózsaszál

Mikor sok ezer bú és fájdalom vár
Ne törődj velük, enged ki szíved ajtaján.
Harcolni ellenük oly nehéz, oly hosszútáj
Mégis állítom: egyszer kinyílik az a Rózsaszál.

Mikor sok száz bánat ül rég lelkeden
Tudom jól mind ember élete ilyen.
Mikor beborul szíved felett a virágos nyár
Úgy érzed nincs napfény, mi Rózsát éltessen már.

Mikor durva szél vad ereje váltja fel
Szívednek meleg ágyát, s pusztító heve
Elsöpör mindent, jövőt, múltat s jelent,
Nem marad más csak tövisek szíveden.

Szúrják, szinte napról-napra jobban érezve
Nem enged többet az élet, tüskék ezre
Szorítja, s vesz el mindent mi termett,
Mindazt, mit szál virágod idáig szépített.

Érezz! Érezd Rózsaszálak illatát,
Más emberek odaadó, gondoskodó karját.
Pillanatok teljeségét, sugallatát
Mert lehet, hogy ez élteti Rózsád báját.

Mosolyogj! Ez legyen a Te virágod termése
Segítve ezzel sok más virágos kertnek.
Látni, hogy egyre szebb és boldogabb a Rózsád
Mely képes s megáll az élet hosszú útján.

Láss! Néz körül az életben, lásd meg a kaput,
Utakat, pillanatokat mindent mi termőt nyújt,
Szívednek ezzel szerezve tömérdek
Emléket, könnyeket és őszinte szeretetet.

Szeress! Szeress, mert ember vagy s élsz.
Szeress, mert Rózsád virága mélyen belül erre kér.
Szeress, hogy szívedről tövisek hulljanak,
Szeress, s helyükre bársony szirmok nyílnak.

Mikor sok ezer bú és fájdalom vár
Ne törődj velük, enged ki szíved ajtaján.
Harcolni ellenük oly nehéz, oly hosszútáj
Mégis állítom: egyszer kinyílik az a Rózsaszál.

Ha Rózsaszálad kinyílva kiállt az életnek,
Hogy boldogság leple takarja szíved,
S virágod végre fénylik, akkor se tégy mást:
Örökre öntözd Egyetlen Rózsád.