Rondó versei - A két király

Bev.:Íme itt van a nagy mondó,
Kinek neve nem más mint Rondó,
Sok királyságot bejárt már ő,
s látott ezer meg ezer nagy hőst.

Egyről beszél a sok közül,
arról melyik nagy vitézségrűl,
bátorságról tett bizonyságot,
nagy küzdelemről,egy csodáról.

Bek.:
A történet kezdete:
1. Én vagyok egy híres mondó,
kinek a neve Rondó,
de minek csűröm itten a szavakat,
hisz ismeritek ti bevezető dalomat.

2. Messze-messze egy királyságban,
történetünk otthonában,
Sötétségben fájdalomban,
király élt nagy vigalomban.

3. De miért is pont sötétségben?
Királyságnak e lakhelye,
volt itten itt nagy homályban,
a neve is épp ezt takarja.

4. Neve ez volt:Sötét királyság,
Hol fényt az ember alig lát,
volt annak is két holdja,
királyságnak e fénypontja.

5. Ottan volt egy jó nagy erdő,
egy várt lakott sok-sok előd,
ötezer évvel utána,
király lakta,két fiával.

6. A történet így kezdődik,
király sebe miatt lebetegszik,
mert egy régi kettős harcban,
mély sebe lett nagy titokban.

7. Hogy mért is kapta?
Fiát védte,szegény uram,
de őt gaz ellenség elverte,
fia üldözte el innen.

8. Fél évvel e küzdelem után,
Király nagy hibát tett aztán,
visszahítta másik gyermekét,
fia megvetette aztán ezért.

9. Mert történt fiának öthöz éve,
hogy apja fivérét elűzte,
Mert elkövetett súlyos hibát,
megígérte nem hívja vissza fiát.

10. Nemes herceg volt az Griffin,
öccse pedig a kis Wolfin,
Wolfin dühös lett apjára,
Griffin örült,hogy viszont látta.

11.De hogy is kezdődött az egész?
Gyerekek voltak hisz ők még,
Griffin volt meg tizenegy,
Wolfin pedig ép nyolc lett.

12.Senki se tudja teljesen jól,
csak úgy ahogy én elmondom,
mikor ketten kisétáltak,
bajt aztán is ők megláttak.

13.Volt nekik egy kicsi öccsük,
anyai ágon unokaöccsük,
úgy hasonlított kis Wolfin -ra,
mint ha csak ikertestvére volna.

14.Ebből lett ám a nagy baj,
mert Wolfin ellensége bajt kavart,
mikor odaszaladtak ketten,
Kean leszúrta rossz helyzetben.

15.Szegény fiú gyermek ésszel,
hogy is tudhatta,érthette,
Míg azok ketten már felnőttek,
kisfiúként magát nem védhette.

16.Griffin karjai közt halt meg,
apja azt hitte ő ölte meg,
elűzte szeretett fiát,
Wolfin se segíthetett már.

17.Mikor végül is az igazság színre került,
Griffin megváltozva vissza kényszerült,
Mindenért testvérét hibáztatta,
kihívta egy esti párbajra.

18.Csakhogy Wolfin húzta a rövidebbet,
bátyja mellkason döfte erre,
apja nem ezt várta volna,
mert a királyságot biz a rábízta.

19.Hiába is marasztalta,
őt többet aztán nem látta,
csak most tért ám vissza,
apja késői hívására.

20.Csakhogy apjuk egy estélyen,
Rosszul lett a nagy tömegben,
Halálán volt a nagy király,
alatta állt a betegágy.

21.Végrendeletén azt hozta,
Két fia élete jobbra,
Griffin -ből légyen nagy király,
Wolfin addig herceg maradjon ám.

22.Csakhogy Wolfin -nak nem tetszett,
ebből bizony nagy baj lett,
mert miután apjuk elhunyt,
született egy új rossz zsarnok.

23.Griffin gaz cselszövő volt ám,
mert már csak erre várt,
csakhogy állt közöttük egy személy,
hercegnő volt,elárúlnám én.