Rideg valóság

Esős reggel ébredtem fel otthon egymagamban,
Mert komor fellegek gyülekeztek gondolatban,
Jobbra, balra tekintek fáradt nyakam terhére,
És nem kapok választ erőfeszítésemre.

Üres ágy fogadja, csipás tekintetem fókuszát,
És halvány vonalak jelzik egy tárgy mivoltát,
Egyszerű, kis lap csillant meg a kezemben,
És az volt ráírva, hogy szeretlek.

Csattant az inger, fut, szalad egyre feljebb,
S mire a központba ér, egyre csak terjed,
Erős rengések rázzák meg a pályák vonalát,
És vörös fejem jelzi közérzetem pillanatát.

Marcangol a lét, s az élet alsó bugyrai,
Mert játszott velem egy cafka nőszemély,
Nincs lélek csak rideg vágy és szenvedély,
Mert akartam nagyon, egy test melegét.